Soft as Water

2022. 04. 26. – 05. 17.
Ioana Stanca és Vető Orsolya Lia kiállítása
Kurátor: Meggyesházi Éda
Ioana Stanca textil alapú – olykor performatív elemekkel kiegészülő – objektek és installációk létrehozása során, Vető Orsolya Lia pedig a festészet kiterjesztett médiumán keresztül vizsgálja az organikus asszociációkat rejtő szimbólumok animista értelmezésének lehetőségeit. A PINCÉ-ben kiállított helyspecifikus environment a művekbe szervesülő anyagokhoz kapcsolódó érzékelési mechanizmusok által szólítja meg a befogadót. A kiállítás kiindulópontját az önmagát materiális rétegekbe kódoló taktilitás adja, melynek metaforájaként a vízfelület érintésének fenomenológiája merül fel. Az egymásba olvadó, összecsavarodó motívumokból felépülő hibrid műegyüttest a női testben való létezés tapasztalatainak rejtett jelenléte kontextualizálja. Az alakzatok finom hullámzása és elernyedt végtagokat idéző lebegése a víz változékony, befogadó közegének hidrofeminista képzetével mosódik össze. A nonverbális körülmények között az anyagok természetes formátlanságuk állapotába rendeződnek vissza.
A kiálltást megnyitja: Meggyesházi Éda

— EN —

Ioana Stanca and Orsolya Lia Vető’s exhibition
Curator: Éda Meggyesházi
In order to explore the animistic interpretation of symbols with organic associations, Ioana STANCA creates textile-based objects and installations – occasionally including certain performative elements –, while Orsolya Lia VETŐ relies on the extended medium of painting. The site-specific environment at PINCE addresses the viewer through a multitude of sensations linked to the materials integral to the works.The starting point for the exhibition is the notion of tactility, which encodes itself in distinct material layers. The phenomenology of touching the surface of water emerges as a central metaphor. The hidden presence of the experience of existing in a woman’s body contextualises the hybrid ensemble of merging, intertwining forms. The gentle free-fall of the objects, their floating state, reminiscent of arms and legs gone limp, becomes merged with a hydrofeminist understanding of the changeable, receptive medium of water. Due to the presence of various non-verbal qualities, the materials assume their natural state of formlessness.

Opening speech: Éda Meggyesházi