“Azt mondhatnám, hogy valamiféle másodlagos valóság megteremtésének vagyunk tanúi. Társadalmunk mindeddig az aktuális térben, az aktuális valóság létező terében élt, leszámítva persze az álmok és álmodozások virtuális világát. Vagyis az anyagi létezők világában éltünk. Olyan világban, ahol távolságok, mélységek, kiterjedések és színek vannak.”
– Paul Virilio (Monory M. András – Tillmann J. A.: Ezredvégi beszélgetés Paul Virilioval)

Milyen offline gyakorlatok léteztek korábban az ember közösségi létének megélésére, és milyenek léteznek ma? A valóságérzékelésünk a virtuális világunk, második életeink által eltolódott, a realitás és az irrealitás határa elmosódott. Mi köze lehet az egyre gyakoribbá váló mentális zavaroknak (pánik, szorongás, depresszió) a mediatizált kommunikációnkhoz és az abból következően mediatizált gondolkodásunkhoz? Megnyugtató vagy éppen nyugtalanító a folyamatos online jelenlét által tapasztalt közösségélményünk? Van-e különbség virtuális és valós magány között?

A kiállítás az online és az offline tér jellegzetességeire, azok személyes és társadalmi szintű hatásaira fókuszál. Vizsgálódás a szociális média-felületek elhatalmasodásának közvetlen és közvetett hatásaival kapcsolatban, amelyek a kommunikációnkra, az emberi kapcsolatainkra, a realitásérzékelésünkre és az arra való képességünkre is kiterjednek, ahogyan saját magunkat a világban pozicionáljuk.

Kurátor: Bence Bettina