Gink Sári, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina vizsgálatának fókuszában az emberi és társadalmi önazonosságunk egyik záloga, a gyermekkori emlékezet, annak kifejezési formái és a befogadóra gyakorolt hatásai állnak. Az emlékezetnek számos formáját ismerjük; létezik kollektív, társadalmi, vagy történelmi emlékezet, de mind közül a személyes emlékezet az, amely leginkább meghatározza identitásunkat. Az emlékezeti tevékenység lehet önkéntelen, spontán (implicit) és lehet szándékos, tudatos (explicit) bevésés, megőrzés és felidézés. Az implicit felidézési mód főleg a begyakorolt készségek és az epizódikus emlékezet tulajdonsága: itt tároljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat. A kiállítás célja, hogy a térben felsorakoztatott elemek olyan implicit emlékeket idézzenek fel, amely a látogatók gyermekkorával kapcsolatosak.

A Marianne emlékkönyve című kiállítás legfontosabb kérdésfelvetése, hogy a gyermekkori tapasztalások és emlékek milyen közvetett és közvetlen hatással vannak felnőttkori létezésünkre, különösképp pedig a művészeti praxisra. A kiállítás tárgyai egyrészt visszakísérnek a kiállító művészek gyermekkori világába, másrészt pedig meginvitálják a látogatót, hogy maga is vegyen részt ebben a komplikált folyamatban, vagy akár váljon részesévé annak.

kurátor: Istvánkó Bea