Közrezárás – Varga Ádám
2016. 02. 11.
Kommunikálnak egymással az értelmetlen és értelmezhetetlen kapcsolatok az egyre szűkülő képi térben. Egymásra vannak utalva, kötődnek egymáshoz.
Próbálnak önállóan viselkedni, de ez a próbálkozás eleve kudarcként mutatkozik, erőltetett kísérlet egyedüliségük kifejezésére. Dominálnak, eljelentéktelenednek, össze-vissza kapcsolódnak visszaigazolás nélkül. Magukra vannak utalva, miközben a közrezárás nyugodt pillanatát élik át. Harcolnak és békét kötnek, egyezkednek, de döntésre nem jutnak. Néhol a területi győzelem érvényesül, fölényesen mutatni akarják hatalmukat, uralkodni akarnak, megváltoztatni és befolyásolni a többit, míg máshol a megformálás milyensége törekszik az egyenlőségre. Keretbe zárt háború, melyben a vesztes nyer, a nyertes veszít.
Mindegyikük akaratos, kiállnak magukért, jelentésükért, megformálásukért. Ellenlábas nincs, hisz elzártként élnek és mozognak. Se ki, se be. Nincs kiugrási lehetőségük, önmagukkal kell állandósult, értelmetlen ökölharcot vívniuk. Mutatni és láttatni akarnak, még sem teszik. Adott helyzetükben tapogatják egymás tehetetlenségét, mígnem rájönnek, hogy annak növekvő erejét nem lehet feloldani, sem megoldani.