A Sekrestye privát terekben megvalósított kiállítások sorozatát, s az események körül csoportosult társaság laza kollektíváját jelöli. Az elsődlegesen a megnyitókra és záróeseményekre koncentráló kiállítások elnevezése az első helyszín, egy Kelenhegyi úti műteremlakás korábban raktárként funkcionáló kisszobájának ragadványnevéből ered – a korábban itt felhalmozott nagy mennyiségű műtárgy, régi bútor, keret és művészeti alapanyag miatt a levegő a sekrestyékben tárolt liturgikus nyersanyagok szagára emlékeztetett. A szoba átalakítása után, a tér felszabadultával merült fel egy baráti körben meghirdetett csoportos lakáskiállítás ötlete. A kiállítók számára nem voltak előre meghatározott kritériumok vagy tematika, így a résztvevők sem voltak teljes egészében tisztában azzal, hogy ki mit fog kiállítani. Több esetben a kiállítás megnyitóján jöttek létre a konkrét munkák. A legfőbb szervezőerőnek az experimentális hozzáállást, a spontán reakciók és a hosszabb távon kialakuló szellemi légkör összességét tekinthetjük. A kiállítások installálása, a térrendezés vált talán a leginkább közösségteremtő alkotási folyamattá, az események dramaturgiájának gerincévé, profán szertartásainkká, zsoltárok helyett a legtöbb esetben sötétebb kísérleti zenével kísérve.

Kiállítók:

Almásy Ivor, Borbély Zita, Donnák János, Gallov Péter, Jagicza Patrícia, Juhász Tamás, Kristóf Gábor, Takács Lídia