“A fényképek mimézisnek tűnnek, a valóságra egyértelműen hasonlítanak, de azok hordozóján mégis másként mutatkoznak. Ha a valóságot csupán a képek felszínén vizsgáljuk, egy másik valóság ablakain tekintünk át, más rendeződési elveket és kapcsolatokat találunk, mint amikor saját érzékszerveink szerint próbáljuk megismerni. A fotográfia protézisként szolgál és kiterjeszti a látást, de annak alapvető karakterisztikáit örökli. A fotográfiai képalkotás folyamatába programozott technikai korlátok determinálják a leképzett kép minőségét, a fényképezőgépek limitált képességgel néznek a világra.”